Energiatakarékosság és komfort

Hogyan érdemes spórolni fűtéssel?

Tapasztalatunk szerint az építkezők, lakásfelújítók többsége tanácstalan a fűtéstechnikai készülékek kiválasztásában, valamint a már működő fűtési hálózat üzemeltetésében. Sajnos részletes tájékoztatásra a szaküzletekben sincs mindig lehetőség. Szeretnénk a tanácstalanságot, bizonytalanságot csökkenteni, megszüntetni, ezért fontosnak tartjuk az alábbi néhány fűtéstechnikai fogalom és készülék ismertetését,  bemutatását:

Mitől függ egy helyiség vagy épület hővesztesége?

Egy helyiség vagy épület hővesztesége a határoló falak nagyságától [A (m²)], a határoló falak hőátbocsátási tényezőjétől [K (W/m²K)]  és a külső és belső hőmérsékletek különbségétől [ΔT (ºK)] függ. A hőveszteséget ezen értékek szorzata adja, mértékegysége W (watt). Mivel a határolószerkezet   fizikai paraméterei a használat során nem változnak, egy helyiség vagy épület pillanatnyi hővesztesége (fűtési hőszükséglete) a külső hőmérséklet alakulásától és a felhasználó által beállított belső hőmérséklet nagyságától függ. A fentiekből adódóan egyszerűen kiszámítható, hogy ha ugyanolyan külső hőmérséklet mellett 1ºC-kal magasabb hőmérsékletre fűtünk egy helyiséget vagy épületet, akkor az, az adott pillanatban kb. 6%-kal növeli meg a fűtési hőveszteséget. A hőigény alakulásában tehát sem a radiátor-, sem a kazán-, sem a termosztát típusa nem játszik szerepet, azt kizárólag az épületszerkezet és a külső és belső hőfokok közötti különbség befolyásolja. Ha az épületszerkezet adott, akkor a hőveszteséget egy alacsonyabb belső átlaghőmérsékletre fűtéssel tudjuk csökkenteni.

Mi minden befolyásolja egy helyiség vagy épület gáz (tüzelőanyag) fogyasztását?

Egy helység vagy épület fűtésekor a hőfelhasználást, gáz (fűtőanyag) fogyasztást a fűtési hőszükségleten kívül még több egyéb tényező is befolyásolja. Ezek közül a legfontosabbak:

A kazán típusa, hatásfoka, működtetési körülményei:

A korszerű kazánok ideális üzemeltetési körülmények között jó, 90% feletti hatásfokkal állítják elő a hőenergiát a tüzelőanyagok elégetésével. A kondenzációs kazánok a hatásfok növelése érdekében még a füstgáz hőjének egy részét is tudják hasznosítani, ezért a fűtési szezon enyhébb időszakában akár 10-15%-kal is nagyobb hatásfokkal tudnak üzemelni, mint a hagyományos kazánok.

Egy  adott  tüzelőanyag-mennyiségből  előállított  hőenergia  mennyiségét  a  kazán  típusán kívül még az üzemeltetési körülmények is jelentősen befolyásolják. Az ideális működtetési feltételeket általában megadják a kazángyártók, de általánosan érvényes az a megállapítás, hogy a kazánoknak hosszú, folyamatos üzem mellett tudnak jó a hatásfokkal üzemelni, de a sűrű ki-, bekapcsolás lerontja azt. A kondenzációs kazánok hatásfoka akkor a legjobb, ha az előállított fűtővíz hőmérséklete alacsony, mert az jobban vissza tudja hűteni a füstgázt. Ugyanez az elv a hagyományos kazánoknál nem alkalmazható, mert az alacsony hőmérsékletű fűtővíz és kazántest káros, kénsavat is tartalmazó füstgáz-kondenzációt okozhat. A kondenzáció elkerülése érdekében kerülni kell a gyakori kazánindításokat és törekedni kell a gyártók által megadott minimális kazánhőmérséklet tartására valamint a fűtővíz hőmérsékletének a külső hőfokhoz igazítására.

A korszerű folyamatszabályozós (lángszabályozós) kazánok egy része már időjáráskövető

szabályozással rendelkezik, külső hőmérséklet-érzékelővel is fel van szerelve és egy elektronika állítja be a mindenkori külső hőmérséklethez szükséges fűtővíz hőmérsékletet. Az egyszerűbb, olcsóbb típusoknál ezt a jó hatásfok és komfort biztosítása érdekében a felhasználónak saját magának kell megtennie a külső hőmérséklet változásával szinkronban.

A külső hőmérséklet csökkenése esetén -hogy ne legyen túl hosszú a felfűtési idő- a fűtővíz hőfokának emelésével tudjuk növelni a radiátorok hőleadását, enyhe időben pedig a fűtővíz hőfokát csökkenteni kell ahhoz, hogy a túl magas hőmérsékletű fűtővíz ne okozzon túlfűtést. A szükségesnél magasabb hőmérsékletű fűtővíz ugyanis a fűtési hálózatot túlméretezetté teszi, ami a kazán sűrű ki-, bekapcsolásához vezet (ezt a kazán belső termosztátja vezérli) és nagy hőfok- túllendüléseket okozhat. Ennek elkerülésére hagyományos 90/70ºC-os fűtési rendszereknél a fűtővíz hőmérsékletét enyhe, 0ºC körüli külső hőmérséklet esetén pl. 55-60ºC-ra, hidegebb pl.

-10ºC körüli külső hőmérséklet esetén a fűtővíz hőmérsékletét pl. 75-80ºC-ra célszerű állítani.

A szobatermosztát műszaki adatai, beállítása, épületen belüli darabszáma:

Azt, hogy egy épületben vagy azok helyiségeiben mikor hány ºC-os belső hőmérséklet legyen, a felhasználó határozza meg. Ennek beállítására, a beállított érték tartására szolgál(nak) a szobatermosztát(ok). Mivel a termosztát(ok)on beállított érték(ek) és a helyiség(ek)ben kialakuló átlagos belső hőmérséklet(ek) jelentősen befolyásolja(ák) az épület (helyiségek) hőveszteségét és a hőveszteség pótlásához szükséges hőenergia mennyiségét, a fűtési hálózat kialakítása előtt érdemes jól átgondolni, hogy hány, milyen tudású termosztátot célszerű beszerezni és hogyan érdemes azt (azokat) beállítani.

A hőszükségletet és a tüzelőanyag-felhasználást befolyásoló tényezők ismeretében könnyű belátni, hogy a mai energiaárak mellett mindig csak azokban a helyiségekben és annyi időre érdemes fűteni, amelyekre éppen szükség van. A fűtési szezon alatt egy épületben (helyiségekben) kialakuló átlagos belső hőmérséklet az egyik legmeghatározóbb tényezője a tüzelőanyag- felhasználás mennyiségének. (Egy rossz hőszigetelésű, korszerűtlen fűtéssel rendelkező épület fűtése sem kerül sokba ha azt nem, vagy csak ritkán fűtjük.) A komfort biztosítása mellett egy épület fűtése akkor kerül legkevesebbe, ha a fűtési hálózatot a helyiségek funkcióinak figyelembevételével több zónára bontjuk és minden zónát csak akkor és olyan hőmérsékletre fűtünk, amilyenre éppen szükséges. Ezt zónánként egy-egy termosztát felszerelésével lehet biztosítani. Mivel szinte minden helyiségnek meg van a használati menetrendje, annak érdekében, hogy ne kelljen napszakonként kézzel állítgatni a termosztáton az aktuális hőfokot, legtöbb esetben érdemes programozható szobatermosztátot választani és azon az állandóan ismétlődő fűtési igényeket beállítani.

Mivel az un. kapcsolóüzemű szobatermosztátok csak ki-, és bekapcsolni tudják a kazánt, egyik gyártmányra sem lehet azt mondani, hogy takarékosabb mint egy másik. Különbségek a nyújtott szolgáltatásokban és komfortban vannak. Takarékoskodni a felhasználó tud a helyes beállítással, a termosztát pedig a műszaki paramétereinek megfelelő pontossággal biztosítja a komfortot. Az emberek komfortérzetét általában. 0,5ºC-nál kisebb (a beállított hőfokhoz képest ±0,25ºC hőfokeltérés) hőingadozást még nem vagy csak kismértékben befolyásolja, ezért átlagos esetben a ±0,25ºC vagy ehhez közeli kapcsolási érzékenységgel rendelkező termosztátok kielégítik az igényeket. Ha egy termosztát kapcsolási érzékenysége nagyobb (pl. a beállított értékhez képest ± 1ºC), akkor ugyanolyan hőmérséklet beállítása esetén nagyobb lesz a lakásban a hőfokingadozás, csökken a komfort, de mivel a helyiségben vagy épületben kialakuló átlaghőmérséklet ettől nem változik, nem nő sem a hőveszteség sem a tüzelőanyag-felhasználás.

Egyes termosztát gyártók a komfort növelése érdekében un. öntanuló szoftverrel rendelkező termosztátokat fejlesztettek ki. Ezek általában a felfűtést, kazán leállást követően tapasztalható hőfok túllendülést hivatottak csökkenteni szoftveres beavatkozással. Legtöbb esetben a beállított hőfokhoz közeli hőmérséklet-sávban szakaszosan fűtenek, ki-, be kapcsolgatják a kazánt és így csökkentik  a hőingadozás (túlfűtés, hőfok túllendülés) mértékét. A használati tapasztalatok alapján sajnos az öntanuló termosztátokat gyártó cégek által beígért tüzelőanyag-felhasználás csökkenése általában elmarad, mert a sűrű kazán ki-, bekapcsolás viszont növeli a kazán veszteségeit, rontja a hatásfokot.

A gyakorlati tapasztalatok igazolják az elméletet, mely szerint egy meglévő épületben a tüzelőanyag-fogyasztást az épületben, helyiségben kialakuló átlagos belső hőmérséklet alacsonyan tartásával lehet lényegesen befolyásolni, csökkenteni. A termosztátok különleges szolgáltatásai csak a komfortot növelik, de ezek egy része sajnos akár a tüzelőanyag-felhasználás növekedésével is járhat. A kazán leállást követően, naponta egy- két alkalommal, rövid ideig tapasztalható néhány tized ºC-os hőfok-túllendülések az éves tüzelőanyag felhasználást csak minimális mértékben befolyásolják.

A fűtési hálózat kialakítása:

Mivel egy adott épület vagy helyiség(ek) hőfelhasználását érdemben a fűtési szezon alatt kialakuló belső átlaghőmérséklet értékével tudjuk korlátozni,  célszerű a helyiségek, helyiségcsoportok belső hőmérsékletét külön-külön szabályozni. Minden helyiséget csak azokban az időszakokban érdemes  a  komfortot  biztosító  belső  hőmérsékletre  fűteni,  melyekben  szükség  van  rájuk. Használaton kívüli időszakokban a helyiségeket a nagy hőtehetetlenség (hosszú felfűtési idő) miatt egy takarék (17-18ºC)  hőfokon célszerű temperálni annak érdekében, hogy a komfort hőfok eléréséig szükséges felfűtési idő ne legyen túl hosszú.

A fűtéstechnikai szaknyelv az együtt szabályozott helyiségek csoportját fűtési zónának nevezi. A takarékosság és a komfort biztosítása érdekében azokat a helyiségeket célszerű egy fűtési zónába csoportosítani és azokat egy szobatermosztáttal együtt szabályozni, melyek a funkcióikból adódóan együtt vannak használatban (egy lakáson belül pl. a nappali, és a konyha lehet az egyik zóna, a hálószobák pedig a másik zóna).

Egy programozható szobatermosztátokkal felszerelt, több zónára bontott fűtési hálózat ugyanolyan komfort biztosítása mellett akár 20-25%-os tüzelőanyag-megtakarítást is eredményezhet a hagyományos kialakítású fűtési hálózathoz képest.

 

Néhány példa a fűtési zónák kialakítására

(A fűtési hálozat zónákra bontását a leggyakrabban előforduló igények bemutatásával, COMPUTHERM Q4Z tip. zónavezérlő és kapcsoló üzemű COMPUTHERM  Q7 tip. programozható szobatermosztátok alkalmazásával mutatjuk be.)

a) Társasházi lakás radiátoros fűtéssel három fűtési zónára bontva.

(A fűtési zónák külön-külön vagy egyszerre üzemelnek, de a fürdőszoba mindig fűt, ha valamelyik zóna fűt. Minden zóna fűtését egy-egy szobatermosztát vezérli.)

1. zóna: a nappali, a konyha radiátoros fűtőkörei+ a fürdőszoba radiátoros fűtőköre
2. zóna: hálószoba I.  radiátoros fűtőköre + a fürdőszoba radiátoros fűtőköre
3. zóna:  hálószoba II. radiátoros fűtőköre + a fürdőszoba radiátoros fűtőköre

megjegyzés:

  • az azonos zónákhoz tartozó (nappali, konyha) zónaszelepek párhuzamosan csatlakoznak a zónavezérlő Z1 sorkapcsához
  • a zónaszelepek nyugalmi állapotban zártak, a szobatermosztátok bekapcsoló parancsára nyitnak
  • az egyik termosztát a nappaliba (T1), a másik kettő (T2; T3) a hálószobákba kerül
  • a  fürdőszoba  radiátoros  fűtőköre  mindig  nyitva  van,  ezért  nincs  szükség  a  kazán késleltetett indítására


b) Társasházi lakás radiátoros és padlófűtéssel három fűtési zónára bontva. (A fűtési zónák külön-külön vagy egyszerre üzemelnek, de a fürdőszoba padlófűtő köre mindig fűt, ha valamelyik zóna fűt. Minden zóna fűtését egy-egy szobatermosztát vezérli.)

1. zóna: a nappali, és az étkezőkonyha padlófűtő körei (+ a fürdőszoba padlófűtőköre)
2. zóna: hálószoba I. radiátoros fűtőköre (+ a fürdőszoba padlófűtőköre)
3. zóna: hálószoba II. radiátoros fűtőköre (+ a fürdőszoba padlófűtőköre)

megjegyzés:

  • az azonos zónákhoz tartozó zónaszelepek (nappali, konyha) párhuzamosan csatlakoznak a zónavezérlő Z1 sorkapcsához
  • a zónaszelepek nyugalmi állapotban zártak, a szobatermosztátok bekapcsoló parancsára nyitnak
  • a padlófűtés szivattyúját a zónavezérlő Z1-4  jelű sorkapcsára kell csatlakoztatni, mely bármely termosztát bekapcsoló utasítására indítja a padlófűtés szivattyúját
  • az egyik termosztát (T1) a nappaliba, a másik kettő (T2; T3) a hálószobákba kerül
  • elektrotermikus zónaszelepek használata esetén a hosszú (kb. 3perc)  nyitási idő miatt a kazánt csak a zónaszelepek nyitása után szabad indítani, ezért a zónavezérlő késleltetését aktiválni kell


c)  Emeletes családi ház a földszinten radiátoros és padlófűtéssel, az emeleten csak radiátoros fűtéssel, két fűtési zónára bontva.

(Minden zóna fűtését egy-egy szobatermosztát vezérli.)

1.   zóna: a földszinti helyiségek radiátoros fűtőkörei és padlófűtő  körei
2.   zóna:  az emeleti szobák radiátoros fűtőkörei

megjegyzés:

  • a zónaszelepek nyugalmi állapotban zártak, a szobatermosztátok bekapcsoló parancsára nyitnak
  • az egyik termosztát (T1) a földszinti nappaliba, a másik (T2) az emeleti hálóba kerül
  • a padlófűtés szivattyúját a földszinti zónaszeleppel párhuzamosan a zónavezérlő Z1  jelű sorkapcsára kell csatlakoztatni, mely a földszinti termosztát bekapcsoló utasítására a Z1 zónaszelep nyitásával együtt padlófűtés szivattyúját is indítja.
  • elektrotermikus zónaszelepek használata esetén a hosszú (kb. 3perc)  nyitási idő miatt a kazánt csak a zónaszelepek nyitása után szabad indítani, ezért a zónavezérlő késleltetését aktiválni kell


d) Emeletes családi ház a földszinten radiátoros-, és padlófűtéssel, az emeleten csak radiátoros fűtéssel négy fűtési zónára bontva.

(A fűtési zónák külön-külön vagy egyszerre üzemelnek. A földszinti fürdőszoba padlófűtő köre mindig fűt, ha valamelyik földszinti fűtési zóna fűt. Az emeleti fürdőszoba radiátoros fűtőköre mindig fűt, ha valamelyik emeleti zóna fűt. Mind a négy  zóna fűtését egy-egy szobatermosztát vezérli.)

1.  zóna: földszinti hálószoba I. fűtőköre (+ a fürdőszoba padlófűtő köre)
2.  zóna: a földszinti dolgozó radiátoros fűtőköre, a nappali, az étkező, a konyha padlófűtő körei (+ a fürdőszoba padlófűtő köre)
3.  zóna: az emeleti hálószoba II. radiátoros fűtőköre (+ az emeleti fürdőszoba radiátoros fűtőköre)
4.  zóna: az emeleti hálószoba III. radiátoros fűtőköre (+ az emeleti fürdőszoba radiátoros fűtőköre

megjegyzés:

  • a zónaszelepek nyugalmi állapotban zártak, a szobatermosztátok bekapcsoló parancsára nyitnak
  • az azonos fűtési zónákhoz (nappali, étkező, konyha, dolgozó) tartozó zónaszelepeket párhuzamosan kell csatlakoztatni a zónavezérlő Z2 sorkapcsához
  • a földszinti termosztátok közül az egyik (T1) a nappaliba, másik (T2) a földszinti háló I. be, az emeleti termosztátok (T3; T4) pedig az emeleti hálószobákba kerülnek
  • a padlófűtés szivattyúját és a padlófűtő körbe épített zónaszelepet a zónavezérlő Z1-2 jelű sorkapcsára kell csatlakoztatni, mely mindkét földszinti termosztát bekapcsoló utasítására indítja a padlófűtés szivattyúját és nyitja a zónaszelepet
  • az emeleti fürdőszoba zónaszelepét a zónavezérlő (Z2-3) sorkapcsára kell csatlakoztatni, mely mindkét emeleti termosztát bekapcsoló parancsára nyitja az emeleti fürdőszoba zónaszelepét.
  • elektrotermikus zónaszelepek használata esetén a hosszú (kb. 3perc)  nyitási idő miatt a kazánt csak a zónaszelepek nyitása után szabad indítani, ezért a zónavezérlő késleltetését aktiválni kell